Egy 14 éves debreceni lány többszöri tanári figyelmeztetés után gondolt egyet, és hozzávágta a tolltartóját a tanárához, majd odament és arcon ütötte. Teljesen világos, hogy nem normális ami itthon megy az iskolákban, de az hogy egy 14 éves kis "senki" megüsse a tanárát elég abszurd dolog. Ilyenkor azért megfordul a fejemben, hogy mi lenne az ilyen diákokkal, ha mondjuk a tanárnak joga lenne visszaütni... biztos meglepődne. Itt tartunk, egyszerűen nevetséges, hogy a diák veri a tanárát. Az ilyen embereknek fel sem kéne nőniük, inkább...
Ha a diák ugyan ezt csinálja, kap egy fegyelmit és kész??? Vagy ez most hogyan van?
Az oké, hogy gyerek, és sok hülye döntést hoz, amit nem gondol át, de attól hogy gyerek nehogy már ne lehessen megbüntetni, és ezt a JELENSÉGET valahogy visszaszorítani. Mondjuk megint más rossz döntést hozni vagy valami hülyeséget csinálni, meg más szándékosan nekimenni mondjuk egy tanárnak. Példát kéne statuálni vagy nem tudom. De a gyerek nem is fél a "büntetéstõl".
Ezen a mai világon nem igazán lehet kiigazodni. Nem teljesen értem itt az értékrendeket, és agybeli folyamatokat. Ha minket anno azzal fenyegettek, hogy felhívják szüleinket vagy ilyesmi, mélységes kussban voltunk, és féltünk (a tanártól, az igazgatótól, a szülõktõl és bármelyiküktõl kapható pofonoktól).
Én még mindig azt mondom, hogy az otthoni nevelés határozza meg túlsúlyban, hogy milyen az a gyerek. Ha a gyerek ilyet tesz, az valahol a szülõi nevelés kudarca. A szülõknek van, amit akár meg is kell tiltani, illetve éreztetni a kölyökkel, hogy ha rosszat csinál, azért senki sem lelkesedik, és bizony a büntetésbõl fél a gyerek akkor még. Most azért nem azt mondom, hogy üssük a gyereket, de nem szabad neki mindent megengedni. Saját magamon nem, de unokatesóimon valamennyire le tudom nézni ezeket a dolgokat.