Egy 14 éves debreceni lány többszöri tanári figyelmeztetés után gondolt egyet, és hozzávágta a tolltartóját a tanárához, majd odament és arcon ütötte. Teljesen világos, hogy nem normális ami itthon megy az iskolákban, de az hogy egy 14 éves kis "senki" megüsse a tanárát elég abszurd dolog. Ilyenkor azért megfordul a fejemben, hogy mi lenne az ilyen diákokkal, ha mondjuk a tanárnak joga lenne visszaütni... biztos meglepődne. Itt tartunk, egyszerűen nevetséges, hogy a diák veri a tanárát. Az ilyen embereknek fel sem kéne nőniük, inkább...
Néha elgondolkozom rajta, hogy hova tud még tovább fajulni a mai fiatalság. Elképesztő, hogy egyre többen vannak, akik olyan felfogással rendelkeznek, hogy "nekem mindegy". Feltenném akkor a kérdést, hogy Neked miért is mindegy? Egyszerűen bele sem gondolnak abba, hogy fel fognak nőni, ráadásul nem a 12-14 éves korosztályra gondolok, hanem a már jócskán csak érettebben(?) gondolkozó 16-17 éves fiatalkora. Amit nem tudok megérteni, hogy miért a média szerint élnek, miért a tv-ből tanulják, hogy mi a jó és mi a rossz? Miért kell minden tizenévesnek a lehető legidiótább öltözetben rohangálnia egy középiskolában? Miért kell szünetekben hangosan üvöltözve, visítozva úgy viselkedni, mint egy óvodás? Miért kell a magyar nyelvet olyan szinten porba tiporni, mint ahogy a mai fiatalok ezt teszik? Értsd: "bazzmmegg naggyon kiráájj, geci, aztakuva mekkora állat vagy. mikó megyünk moziba? monnyad mááá, héj te!" Az a legnagyobb probléma, hogy ezek az emberek abszolút nem érzik magukat kellemetlenül az emberek társaságában sem, akármilyen lenézően is néznek rájuk, nem veszik észre, hogy amit művelnek az túlmutat mindenen. Gondolom amíg van apuci, anyuci aki adja nekik a pénzt ruhára, cigire, piára, addig boldog életet élnek, de azt nem veszik számításba hogy egyszer ők is felnőnek, és dolgozni fognak. Már ha fognak. Ami az iskolákban folyik órákon, az is a léc alatt van jócskán. A tanárok nem tanítanak. A tanárok fegyelmeznek, így is akadnak olyanok, akik tehetetlenek ez ügyben. Semmi probléma, Pistikének mindent lehet már csinálni az iskolában, a tanár meg tök mindegy mit mond, őt úgy sem érdekli. Tisztelet a kivételnek persze. Az oktatási rendszerünk úgy ahogy van rossz, gyökeresen meg kéne változtatni a dolgokat, de ugye szarból nem lehet várat építeni.
A média teljesen elrontja a mai fiatalságot, a régi dolgok már nem is lesznek jól megszokottak, pl.: kirándulás, sport, közösségi tevékenységek (nem, nem a diszkóra gondolok, és a plázában való tekergésre). Pedig ezek a dolgok is nagyon élvezetesek, és szórakoztatóak, de sajnos ma már, amikor a 12 éves kislányokat láthatjuk az utcákon az éjszakában a diszkók mellett, és a kisgyerekek South Parkon nőnek fel, nem kell csodálkozni, hogy ilyenek a fiatalok, és akkor még a tiszteletről az idősebbek felé nem is beszéltem.
Aláírom, hogy én sem vagyok/voltam egy olyan kaliberű diák, aki protokoll szerint él, és egy meghatározott időrendben mindent végrehajt. Félreértés ne essék, szerintem az a jó ha valaki igen is kipróbál minél több dolgot, de az egészséges határokon belül. Diákcsínyek számtalanszor voltak nálunk is, de amikor már az ablakok törnek, diákok vernek tanárt, és köpködnek, az abnormális.
Sok minden közrejátszik itt, de az biztos, hogyha kibogozzuk a szálakat, a pénz áll minden mögött. Az értékrendek is teljesen megváltoztak már, de szerencsére még akadnak értelmes, normális emberek is, bár őket sokkal nehezebb megtalálni.
Jelentkezem a suliból, programozás gyakorlatról, ahol most elvileg dolgozatot kéne írnunk, de sajnos "elfelejtette" a tanár elhozni a feladatokat, így elnapoltuk a dolgot. Az most mellékes, hogy még 1 db jegyünk sincs a félévben a tantárgyból.
A címhez kapcsolódóan egy közvélemény-kutatást szeretnék indítani. A kérdés adott: Szerintetek normális-e, hogy az első hó után az iskola állatkerté változik, és minden korosztály elkezd hógolyózni, még a 18+ évfolyam is? Személyes véleményem szerint nem a legnormálisabb dolog, de ez most más kérdés, függetlenül a véleményemtől, válaszoljatok a kérdésre Ti is. :-)
Más. Az angoltanár szerint felnőttként kéne kezelnünk a ránk kirótt feladatokat, aztán pihenésképp (felnőttként?) ki kéne mennünk hógolyózni egyet. W T F ? :D
Voltunk ma fogorvosi vizsgálaton is, majdnem sikerült odaérni időben, természetesen a váróban nem lehetett várakozni, így cirka 45 percet kellett csak ácsorognunk a hóesésben. Majdnem így is történt, na mindegy...
And really, who cares?
A tömegközlekedés semelyik formája sem előnyös, ezért néha kész kihívás végigülni 30-40 perceket egy buszon hazafelé. Ma például felszállt 16 7-8 éves kisiskolás a kísérőtanárokkal, és onnan kezdve elszabadult a pokol a járaton. Kellőképpen körbeültek, mivel nem volt társaságom, ráadásul a busz hátsó részében ültem, igen élvezetes volt 35 percig sztereóban hallgatni, ahogy az a e á é í ő ű betűket 2 kislány különböző zenei formában előadták a mögöttem lévő 2 ülésen. Ez persze nem volt elég, a többi 14 is elég nagy ricsajt csapott, ordibálástól kezdve a visítozásig. Természetesen, miért is ne Murphy is közbeszólt, és azon kaptam magam, hogy le van merülve az mp3 lejátszóm, innen nincs kiút. Szerencsére volt, 35 perc szenvedés után.
Szóval ma ismét eszembe jutott mennyire utálok tömeg közlekedni, dehát ez van sprite. A tanulság: soha, de soha ne indulj el otthonról úgy, hogy nincs nálad valamiféle hordozható zenelejátszó.
Ha a diák ugyan ezt csinálja, kap egy fegyelmit és kész??? Vagy ez most hogyan van?
Az oké, hogy gyerek, és sok hülye döntést hoz, amit nem gondol át, de attól hogy gyerek nehogy már ne lehessen megbüntetni, és ezt a JELENSÉGET valahogy visszaszorítani. Mondjuk megint más rossz döntést hozni vagy valami hülyeséget csinálni, meg más szándékosan nekimenni mondjuk egy tanárnak. Példát kéne statuálni vagy nem tudom. De a gyerek nem is fél a "büntetéstõl".
Ezen a mai világon nem igazán lehet kiigazodni. Nem teljesen értem itt az értékrendeket, és agybeli folyamatokat. Ha minket anno azzal fenyegettek, hogy felhívják szüleinket vagy ilyesmi, mélységes kussban voltunk, és féltünk (a tanártól, az igazgatótól, a szülõktõl és bármelyiküktõl kapható pofonoktól).
Én még mindig azt mondom, hogy az otthoni nevelés határozza meg túlsúlyban, hogy milyen az a gyerek. Ha a gyerek ilyet tesz, az valahol a szülõi nevelés kudarca. A szülõknek van, amit akár meg is kell tiltani, illetve éreztetni a kölyökkel, hogy ha rosszat csinál, azért senki sem lelkesedik, és bizony a büntetésbõl fél a gyerek akkor még. Most azért nem azt mondom, hogy üssük a gyereket, de nem szabad neki mindent megengedni. Saját magamon nem, de unokatesóimon valamennyire le tudom nézni ezeket a dolgokat.